Bemutatótermünk:
1061 Budapest,
Székely Mihály u.10.
(Parkolóház a szemközti épületben)

hétfőtől-péntekig:
10.00-18.00 óráig,
szombaton:
10.00-14.00 óráig,
vasárnap: zárva.



Andalúz falicsempék


Andalúziában járva mindegy, hogy az ember palotába, egy parasztházba vagy egy modern lakóépületbe, esetleg irodába lép be, mindenütt találkozik a falakon a színpompás csempeborítással. Ez az egyik legjellemzőbb díszítőelem az andalúz építészetben. Azontúl, hogy gyönyörködteti a szemet, van hasznos funkciója is: enyhíti a nyári hőséget.

Az azulejo eredete a mór időkre nyúlik vissza. Az arabok a mázas kerámia gyártásának módszerét Kínából vették át a 12. században. A név is tőlük származik, hiszen arabul az „al-zulaich” apró, színes kavicsot jelent. Kezdetben ezzel a névvel a régi római-bizánci mozaikokat illették, amiket megpróbáltak az új technika segítségével utánozni – persze azzal a különbséggel, hogy az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást. Így a geometriai minták kerültek előtérbe.

A csempéket agyagból készítették, ásványi anyagokból nyert festékekkel színezték (pl. a zöld színt rézből nyerték, a kéket kobaltból, a lilát és feketét mangánból, a fehéret cinkből, a sárgát vasból), majd 24 órán keresztül égették közel 900 fokon, és újabb 24 órán keresztül hűtötték le fokozatosan.


Azulejo

Az azulejo egy jellegzetes, arab, spanyol és portugál nyelvterületen elterjedt csempe. Jellegzetessége a mintákat elválasztó, kontúrrajzot adó határvonalak árkolt kialakítása. Spanyolországban főleg Andalúziában, Alicante környékén (például Alteában) és Katalóniában népszerű. Mindenütt megtalálni Portugáliában, ahol az ország legjellemzőbb díszítő elemének tekinthető: nemcsak a frízek és a nagy faliképek számítanak közönségesnek, de medálnak is hordják. Dél-Amerikába portugál és spanyol közvetítéssel került át – olyannyira, hogy portugálok mára Brazíliából importálják a többszínű, virágokkal és indákkal díszített azulejokat.

 

Gyártása, fejlődése

Az azulejo mázas beltéri vagy kültéri csempe. Gyártását Kínában fejlesztették ki; az arabok a 12. században ismerték meg, majd a 13. század végén terjesztették el Európában. Használatát nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempeborítás jó hőszigetelő; enyhíti a nyári hőséget. Az agyagból készült lapokat a mesterek mázzal vonták be, a kemencében és 24 órán át 900 °C-on égették, majd egy napig hűlni hagyták, hogy maradandó legyen.

A praktikus szempontok mellett már a kínaiak figyeltek a csempék művészi kialakítására. Az arabok – egyes elképzelések szerint — a bizánci mozaikokéhoz mérhető látványt próbáltak az új technikával elérni. Eredetileg csak a kobaltkék árnyalataival mintázták, majd különféle egyéb fémeket (cink, mangán, réz, vas) tartalmazó mázakkal sokszínűvé tették.

A kínaiak formai megkötések nélkül használták, az móroknál azonban – mivel az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást – a geometriai minták kerültek előtérbe. Ezt a hagyományt spanyol és portugál nyelvterületen is átvették, a reconquista után azonban a különböző életképek és biblikus jelenetek ábrázolása is divatba jött.

 

Nevét a különböző források kétféleképpen származtatják:

1.Az apró, színes kavicsot jelentő arab „al-zulaich” kifejezésből, amivel eredetileg a régi római-bizánci mozaikokat jelölték.

2.A spanyol 'azul' (kék) szóból, mivel eredetileg monokromatikus volt.

 

Híresebb, azulejóval díszített épületek

Európában valószínűleg a 8–10. században épült Córdobai nagymecset (Spanyolország) díszítésére használták először.

Az Alhambra minden udvarát és termét azulejóval burkolták; sajnos, ebből az eredeti burkolatból csak néhány töredék maradt fenn.

Barcelonában a Casa Vicens.

Portóban a központi vasútállomás teljes belső falát a portugál történelem véresebb jeleneteit bemutató azulejo képek díszítik.

Mexikóváros Madero utcájában áll a 17. század végén épült, kék-fehér Csempés ház, amit Orizaba gróf építtetett. Az egész házat Pueblában készült, mudéjar stílusú azulejo csempék burkolják.

Lisszabonban, Madre de Deus kolostorban rendezték be a portugál csempeművészet történetét a 15. századtól napjainkig bemutató Csempemúzeumot (Museo do Azulejo). Itt főleg a kerengő és a lépcsőház, valamint a talajszinttől a tetőig csempével burkolt kápolna azulejói különlegesen látványosak. További, nevezetes azulejodíszítések Lisszabonban: Szent Rókus- (São Roque)-templom;

Szent Vince- (São Vicente da Fora)-templom (a kolostorának kerengőjében látható csempeképek La Fontaine állatmeséinek illusztrációi);

Convento de Graça-templom;

Szent Teréz- (Santa Teresa)-templom;

Függetlenségi Palota;

Palacio de Rosa;

Tudományos Akadémia;

Szent József- (São José)-kórház ;

wikipedia

Padlólapok, csempék és a szaniterek teljes kínálata egy helyen, szakértőktől!


Termékeink      Bemutatóterem      Elérhetőség, nyitvatartás      Általános információk      Bemutatkozunk      Cégtörténet      Gyártóink      Termékeink      Kapcsolat      Internetes vásárlás      ÁSZF-adatvédelem      Akciók      Cikkek      Linkajánló      Bejelentkezés